﻿LUKÁCS.
3.
Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes volt, Iturea, Trakhónitisz tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére, Fülöp volt, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt. 
Annás és Kajafás főpapsága idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 
Az elment a Jordán mellett lévő tartományokba, prédikálva a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 
ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, aki ezt mondja: „Kiáltó szava szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit. 
Minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami egyenetlen, legyen egyenessé, és a göröngyös simává, 
és meglátja minden halandó Isten szabadítását.“ 
Ezt mondta tehát a sokaságnak, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy a közelgő harag elől elmeneküljetek? 
Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 
A fejsze pedig már ott van a fák gyökerén: kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.“ 
A sokaság megkérdezte tőle: „Mit cselekedjünk tehát?“ 
Ő így felelt nekik: „Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.“ 
És eljöttek a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és ezt mondták neki: „Mester, mit cselekedjünk?“ 
Ő pedig nekik ezt mondta: „Semmi többet ne követeljetek, mint amennyi ki van szabva.“ 
És megkérdezték őt a katonák is. „Hát mi mit cselekedjünk?“ Nekik ezt felelte: „Senkit ne bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg zsoldotokkal.“ 
Amikor a nép várt, szívükben azon gondolkoztak, hogy vajon nem János-e a Krisztus? 
János így válaszolt mindenkinek: „Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön, aki nálam erősebb, és nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. 
Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét, és a gabonát a csűrébe gyűjti, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.“ 
Még sok egyébre is intette őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. 
Amikor pedig Heródest, a negyedes fejedelmet megfeddte Heródiásért, testvérének, Fülöpnek feleségéért és minden gonosz tettéért, amiket Heródes cselekedett, 
ő még mindezt azzal tetézte, hogy Jánost tömlöcbe vetette. 
Történt pedig, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, 
és leszállt rá a Szentlélek testi formában, mint egy galamb, és szózat jött a mennyből: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm!“ 
Jézus mintegy harmincesztendős volt, amikor tanítani kezdett, aki, amint állították, József fia volt, ő pedig Élié; 
ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé, 
ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, 
ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; 
ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié, 
ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; 
ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, 
ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé; 
ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, 
ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, 
ez Aminádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé, 
ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhoré, 
ez Szerugé, ezt Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, 
ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké; 
ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, 
ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig Istené. 
