﻿MÁTÉ.
21.
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak, akkor elküldött Jézus két tanítványt, 
és ezt mondta nekik: „Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és ott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikóját: oldjátok el, és hozzátok ide nekem. 
Ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és rögtön el fogja engedni őket.“ 
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt: 
„Mondjátok meg Sion leányának: »Íme, királyod jön hozzád, alázatosan és szamáron ülve, teherhordozó szamárnak csikóján.«“ 
A tanítványok pedig elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik. 
Elhozták a szamarat és annak csikóját, felsőruhájukat rájuk terítették, Jézus pedig ráült. 
A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások pedig fákról gallyakat vagdostak, és az útra szórták. 
Az előtte és utána menő sokaság pedig így kiáltott: „Hozsánna a Dávid Fiának!“ „Áldott, aki jő az Úrnak nevében!“ „Hozsánna a magasságban!“ 
És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és kérdezték: „Kicsoda ez?“ 
A sokaság pedig ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.“ 
És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik árultak és vásároltak a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. 
És ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házamat imádság házának mondják: ti pedig latrok barlangjává tettétek.«“ 
Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket. 
A főpapok és az írástudók pedig látva a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltoztak: „Hozsánna a Dávid Fiának!“ – haragra gerjedtek, 
és ezt mondták neki: „Hallod, mit mondanak ezek?“ Jézus pedig ezt válaszolta nekik: „Hallom. Sohasem olvastátok: »A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?«“ 
Ezután otthagyta őket, kiment a városból Betániába, és ott maradt éjjel. 
Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett. 
És meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, hanem csak leveleket. Ekkor ezt mondta neki: „Gyümölcs ezután rajtad soha ne teremjen!“ És a fügefa azonnal elszáradt. 
Látták ezt a tanítványok, és csodálkozva mondták: „Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?“ 
Jézus pedig ezt felelte nekik: „Bizony mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami ezzel a fügefával történt, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe, az is megtörténik. 
És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.“ 
Amikor bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és ezt mondták: „Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked ezt a hatalmat?“ 
Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. 
A János keresztsége honnan volt: mennyből vagy emberektől?“ Azok pedig így tanakodtak magukban: „Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? 
Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja.“ 
Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.“ Ő pedig ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 
„De mit gondoltok ti? Volt egy embernek két fia, és odamenve az elsőhöz, ezt mondta: Eredj, fiam, munkálkodj ma a szőlőmben. 
Az pedig így felelt: Nem megyek; de azután meggondolta magát, és elment. 
A másikhoz is odamenve, hasonlóképpen szólt. Ő pedig azt felelte: Elmegyek Uram – de nem ment el. 
E kettő közül melyik teljesítette az atyja akaratát?“ Ezt felelték neki: „Az első.“ Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. 
Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, és nem hittetek neki.“ 
Hallgassatok meg egy másik példázatot: „Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, azt gyepűvel körülvette, sajtót ásott le benne, és tornyot épített, kiadta munkásoknak, és elutazott. 
Amikor pedig a szüret ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a termést. 
A munkások megfogták a szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. 
Ismét küldött más szolgákat, többet, mint az előbb, és azokkal is úgy cselekedtek. 
Utoljára pedig elküldte saját fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 
De a munkások meglátták a fiút, és azt mondták maguk közt: Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét. 
És megfogták őt, kivetették a szőlőből, és megölték. 
Amikor azért megjön a szőlőnek ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?“ 
Ezt felelték neki: „Mivel gonoszok, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik idejében odaadják majd neki a termést.“ 
Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásokban: »Amelyik követ az építők megvetettek, az lett a szegletkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt«? 
Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 
És aki erre a kőre esik, szétzúzza magát, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.“ 
Amikor a papok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. 
És amikor el akarták őt fogni, megrémültek a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt. 
